Sand története, épített és természeti értékei
Sand a Zala-Somogyi dombság festői környezetében megbúvó település. Zala és Somogy megye határán egy erdőségekkel övezett területen fekszik, távol a 7-es főút zajától. A községhez jelentős szőlőterület is tartozik .
A község két irányból közelíthető meg: Nagykanizsa felől a 61-es út bagolai elágazónál lefordulva, illetve a 7-es főút felől a galamboki elágazónál lefordulva. Napjainkban pedig a legtöbben a mezőgazdaságból élnek a faluban.
A háborítatlan környezet, a térség gazdag vadállománya igencsak kedvelt hellyé teszi a vidéket.
Az első írásos említés Sandról 1372-ből származik, ahol az akkori feljegyzések alapján Sond néven említik a települést.
A kora középkorban ezen a területen avar település volt. A török hódoltság korában - más zalai falvakhoz hasonlóan - elnéptelenedett, kápolnáját lerombolták. 1848-ban a lelkes sandiak kétszer annyi katonát adtak a hazának, mint a szomszédos nagyobb települések.
Fontos közigazgatási rendezés/változás volt a község Zala megyéhez csatolása 1948-ban. 1965-ben a község új iskolát épített, amelyben az 1970-es évek közepén megszűnt a tanítás a gyermekszám csökkenése miatt.
Az 1950-es évek elején alakult meg az első téesz, amely 1956-ban feloszlott. 1960-ban két termelőszövetkezet is alakult, amelyek rövidesen egyesültek. 1975-ben a mezőgazdasági szövetkezeteket egyesítették a környező öt községben lévőkkel. Innen a sandiak 1991-ben kiváltak majd megszűnt a gazdaság.
A 20. század hatvanas éveiben földrajzi neveit összegyűjtötték.
Révai nagy lexikonából megtudhatjuk, hogy 1920-ban 885 magyar lakta a települést, amely 1948-ig Somogy vármegyéhez tartozott.
Zala megye kézikönyvéből tudjuk, hogy természeti értékeit az 1295 kh nagyságú szántóterület, rét, gazdag erdő és jelentős szőlőterület adja.
Az Új magyar lexikon szerint 1960-ban 840-en éltek a faluban, míg 1972-ben 790 volt a lakosok száma. 1960-ban Zalaszentjakab volt a legközelebbi vasútállomás.
A Magyar nagylexikon szerint a falu lakossága 1990-ben 541 fő, 2001-ben pedig 510 fő volt. A falu gazdasági életében a szőlőművelés, a gyümölcstermesztés játszott jelentős szerepet.
A falu műemléke az 1806-ban épült evangélikus templom. Új oltárkép került a templomba 1942. szeptember 26-án. A nőegylet által adományozott oltárképet Fuchs (Fónyad) Pál egyházmegyei jegyző avatta fel. Alkotója: Faragó Márton festőművész. A kép a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézust ábrázolja. A gyülekezet 1961-ben renováltatta templomát, majd hat év múlva az egészségtelen parókia helyére új lelkészlakást épített.
A templom felújítására 1984-ben, és 2002-ben is sort kerített a kis gyülekezet. Akit érdekel a templom története a gyülekezet honlapján olvashat róla. A templom kertjében található az első és második világháború hősei emlékére emelt emlékmű. Hábli Nándor polgármesternek köszönhetően az emlékmű restaurálása 2009-ben megtörtént.
